Ősi gyógyítási módszerek

Az évezredes múltra visszatekintő természetes gyógymódok a 20. században szinte teljesen kirekesztődtek a hivatalos orvoslásból. Gyógynövények helyett szintetikus gyógyszereket szednek a betegek, mely szerek mellékhatásai újabb szervi problémákhoz vezethetnek. A mai gyógykezelésből gyakorta hiányzik a holisztikus (egész emberközpontú) szemlélet, amelyet a népi gyógyítók mindmáig megőriztek.

A marosvásárhelyi Bernád Ilona a kilencvenes évek elejétől foglalkozik természetgyógyászattal, hagyományos orvoslással. Előbb a magyar népi orvoslás módszereit kutatta, majd más ősi népek gyógyítás-kultúráját is. Kutatásai során felkeresett számos hagyományőrző népet, járt Indiában, Tibetben, Kínában, Mongóliában, Amerikában, Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, és Európa kelta, görög országaiban. Vele beszélgetünk a hagyományos gyógyításról. Szerinte nem véletlen, hogy a világ hagyományos orvoslásaiban számos közös elem létezik. Ezek az emberiség közös tudáskincséből származnak, amit ma már csak a hagyományőrző, elszigeteltségben élő közösségek őriznek.

- A megrendült egészségű ember gyakran felteszi magának a kérdést: miért lettem beteg?

- Híres nyugati pszichológusok hangsúlyozzák, hogy a betegségnek mondanivalója van. Ha eltérünk a gyökereinktől, az egészséges gondolkodás- és életmódtól, a természet által diktált ritmustól, vagy a saját egyéni életutunktól, sorsunktól betegek leszünk. Testünk, lelkünk így próbálja tudtunkra adni, hogy helytelen úton járunk. A lelki sérelmek, ijedség, szorongás, hosszas stresszállapot, kimerültség először az ember finomenergetikai információs rendszerében, az ún. biomágneses élettestében okoz elváltozást, majd ezt követik a fizikai tünetek. Az ősi rítusok, ceremóniák pszichoterápiai módszerek, melyek célja megerősíteni a beteg testét-lelkét, hogy betegségét legyőzze. A rítusok csak formailag különböznek egymástól. Egy dél-tibeti kolostorban szemtanúja voltam egy jelképes újjászületési rítusnak, amit a magyar nyelvterület két legszélsőbb pontján is felgyűjtöttem: Pornóapátiban (Nyugat-Magyarország) és keleten, Pusztinán (Moldva).

- A magyar nyelvterület mely részén őrződött meg leginkább a népi gyógyászat hagyománya?

- A csángókat tartom a magyarság legnagyobb gyógyító “művészeinek”. A csángók orvoslása főleg szellemi gyógyításból áll, ezt egészítik ki a racionális gyógymódok. Régen a gyógyítás nem vált el a szellemiségtől, erkölcstől, művészettől (gyógyító szimbólumok). A táltos vallásos szertartást végző pap, gyógyító és tisztánlátó tanácsadó volt. Hasonlóval találkoztam Indiában. Ott ha valaki beteg lett, szellemi útmutatásért, tanácsért a közösség spirituális vezetőjéhez: Mesteréhez, Tanítójához fordult. A mai gyógyítóknak is fontos jelzés ez a gyakorlat.

- Milyen közös módszereket talált a keleti hagyományos és magyar népi orvoslás között?

- Például az immunrendszer-erősítés módszereit: böjtkúra, izzasztás, vér-tisztítás. Mindkét területen művelik a gyógynövényes gyógyítást, ismerik és alkalmazzák a gyógyélelmiszereket, illóolajokat, a fény-, levegő- és vízkúrát, az iszap-, agyag-, fém-, kristály-, energo-, hőterápiát. Közös módszer a melegített ásványi sók használata, a méhszúrás, masszázs, csontkovácsolás, s az egyik legősibb gyógymód, a köpölyözés. Ez utóbbi az energoterápia, valamint a természeti elemekkel (tűzzel, hővel, levegővel, vízzel, földdel) való gyógyítás a szertartásos, mágikus gyógymódja. Szinte kimeríthetetlen kút a népi emlékezés. A mai kínai, tibeti hagyományos orvoslásban és természetgyógyászatban gyakran alkalmazott módszer a gyertyázás. Ugyanez ismert a moldvai és a szatmári magyarok körében: emésztési zavarok esetén a beteg hasára gyertyát tesznek, és elégetik, vagy fülfájás esetén fülre helyezik. Joggal elmondható, hogy a magyar népi hagyományrendben, orvoslásban fellelhető a világ más népeinek sok-sok tudása, módszere. Hisz ez a tudás ősi és egyetemes.

B.I.

forrás: Kárpátinfo hetilap  | fusz.hu/vakbarat/olvas.php?id=8124