|
Az egészséges ember normális élethelyzetekben nem lélegzik akaratlagosan, az egészséges embernek pusztán működik a légzése (tudattalanul). Az öncélúan vagy elég tudás nélkül végzett tudatos légzés veszélyessé válhat!
Fontos ok, például gyógyítási szükséglet nélkül lehetőleg senkinek ne mondjuk, hogy vegyen nagy levegőt! A valamiért rosszul beidegződött, és így reflexessé vált légzésünk betegségek sorának lehet oka. Légzésünk rendbehozatala eredményes gyógyulásunk alapfeltétele is lehet! Szakképzett egészségügyi ellenőrzés, oktatás nélkül azonban ne kísérletezzünk, mert javulás helyett sokat ronthatunk állapotunkon.
Sajnos csaknem hetven éve nem igen adtak ki olyan könyvet, amely egyéb szempontoktól mentesen is mély felelősségérzettel áthatva foglalkozik a születésünkkor még többé-kevésbé meglévő, aztán lassan, de folyamatosan fogyó egészségünk hatékony megőrzésével.
 Pedig dr. Weninger Antal Az egészség testi és lelki forrásai című, már 1942.-ben megírt, máig érvényes megállapításokat tartalmazó művében könyve igen jelentős hányadát szentelte az egészséges légzés tárgyalásának és ezen belül a rossz légzéstípusok gyakori okaival, veszélyes következményeivel, valamint a helyes légzés helyreállításával és tudatos megerősítésével is részletesen foglalkozott.
A könyv ma is érthető nyelven ír egészségünk örökletes szempontjairól, a testgyakorlás helyes módszeréről és gyógyító eszközként való használhatóságáról, a légzés és táplálkozás tudatos ellenőrzéséről és megjavításuk módjairól, az általános mértékletesség fontosságáról, az egészség lelki forrásairól, köztük az általános és vallási értelemben vett hit szerepéről, érzelmeink hatásáról és befolyásolásáról, de az élet különböző gyakorlati viszonyaira, például a kirándulásokkal kapcsolatos egészségügyi tudnivalókra és a normális mértékű tisztaság kérdéseire is kitér.
Nem foglalkozik azonban a szerző semmivel, ami nem az egészségüket megőrizni kívánó emberek, és nem a betegségipar áldozatává váló betegek dolga. Terméknevek nélkül sem taglal gyógyszeres kezelési módokat, de egészségjavító eszközöket, csodagépeket, sőt természetes, növényi, állati, gomba és más készítményeket sem említ.
Semmit, ami bármi módon eltér szervezetünk természetes eredeti működésétől, vagy annak külső eszközök nélküli, de orvosi segítséggel, ellenőrzéssel történő helyreállításától, a természetes működés esetleges megerősítésétől.
A mindenkor szükségesnél nagyobb légcserével járó légzésnek igen sok ismerten káros népegészségügyi hatásokkal járó következménye van (pl. leginkább stressz, pánikbetegség, asztma, bizonyos lelki és azokkal összefüggő keringési betegségek, valamint mindezek ok-okozati kombinációja kapcsán).
A túlzott légzés elkerülésével tehát a népbetegségek megelőzéséért is felelős egészségpolitikusoknak és mindannyiunknak igen sok tennivalónk van, mert hazánkban már legalább egymillió beteg így lélegzik.
Érdemes megvizsgálni a jelenlegi helyzetet: Ki mit tesz a népbetegségek megelőzéséért?
Még sokkal fontosabb lenne azonban azt is megvizsgálnunk, hogy ki mit tesz az emberek születési egészségének megőrzéséért, és a természetes egészség esélyének továbbörökítéséért!
Alexis Carrel (aki 1912-ben az érvarrat és az ér-, valamint a szövetátültetések területén végzett munkásságának elismeréseképpen elnyerte az orvosi Nobel-díjat) filozófus barátai biztatására írta meg Az ismeretlen ember című könyvét 1935-ben. A könyv, amely 19 nyelven összesen 900 000 példányban jelent meg, az alábbiakat is tartalmazza (nem folyamatosan idézett mondatok):
Az egészségnek kétféle fajtája van: a természetes és a mesterséges. Ám az ember nem elégszik meg olyan egészséggel, amely csupán a betegség hiányát jelenti és különleges étrendektől, vegyszerektől, belső elválasztású mirigyek termékeitől, vitaminoktól, időszakonkénti orvosi vizsgálatoktól függ, továbbá kórházak költséges ápolásától, orvosoktól és ápolónőktől. Az ember azt a természetes egészséget akarja, amely a fertőző és degeneratív betegségekkel szemben való ellenállásból és idegrendszerének egyensúlyából ered.
A természetes egészségnek ez a fölfogása erős ellenkezést fog kiváltani, mert megzavarja gondolkozási szokásainkat. Az orvostudomány jelenlegi törekvése a mesterséges egészség felé irányul, valamilyen irányított élettan felé. Az eszménye az, hogy tiszta vegyszerek segítségével beavatkozzon a szövetek és szervek munkájába, hogy élénkítse vagy pótolja a fogyatékos működéseket, hogy gyorsítsa a szervek és nedvek reagálását kórokozó tényezőkre, hogy fokozza a szervezet ellenállását fertőzésekkel szemben és így tovább. Még mindig úgy tekintjük az emberi lényt, mint egy rosszul megszerkesztett gépet, amelynek egyes részeit állandóan újra meg kell erősíteni vagy meg kell javítani.
A mesterséges egészség nem elegendő az emberi boldogsághoz. Az orvosi vizsgálatok, orvosi gondozás kényelmetlenek és gyakran hatástalanok. A gyógyszerek és kórházak költségesek. A férfiaknak és nőknek állandóan szükségük van apró javításokra, noha látszólag jó egészségben vannak. De nem érzik magukat eléggé jól és nem elég erősek ahhoz, hogy teljes mértékben játszhassák a szerepüket, mint emberi lények. A közönség fokozódó elégedetlensége, bizonyos mértékig, erre a bajra vezethető vissza. Az orvostudomány nem adhatja meg az embernek azt a fajtájú egészséget, amelyre szüksége van, ha nem veszi tekintetbe az ember igazi természetét.
A fentiekhez a jelenlegi viszonyok szerint, a tisztesség érdekében talán csak annyit szükséges hozzátenni, hogy az orvostudomány az orvosképzéstől az alapkutatásokon át a számára felhasználható gyógyszerekig és gyógyászati segédeszközökig, pénzügyi források tekintetében ma már alapvetően a magántőke által birtokolt gyógyszeripartól, gyógyászati segédeszköz-gyártó ipartól függ és nem az egészségügyért elvileg felelősséggel tartozó jogalkotóktól, valamint a hasonló felelősséggel bíró állami hatósági és más végrehajtó szervektől.
Még megkérdezhetjük: Minden rendben? Biztosan jól van ez így?
Erről bővebben: http://www.muszeroldal.hu/measurenotes/szemelvenyek.pdf
Budapest, 2012. május 16.
Pós Péter elnök
Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ)
|
